Már nagyon régen tartozom ezzel a recenzióval, de be kell vallanom, elég nyögvenyelősen olvasom a nyereménykönyvemet – és nem, most nem azért, mert mindig is hadilábon álltam a kötelező olvasmányokkal.
Grecsó jól ír, nem kétséges – a kérdés, ami bennem inkább felmerült e könyv kapcsán , hogy minek.
A főhős, Daru szerelmi életét követhetjük kisiskolás korától felnőtt éveiig, és hát Daru sose boldog. Őszintén szólva egy elég teszetosza, szenvelgő, férfiatlan figurának tűnik, aki nehezen csihol ki belőlem érdeklődést. A regény tulajdonképpen az ő nőügyeinek lajstromozása. Az az érzésem, ha ezeket a történeteket novellák formájában olvasnám, tetszenének – sok a szép, sőt ütős helyzetleírás, találó mondat. Így összefűzve viszont számomra fárasztó ez a parttalan lelkizés – mintha egy hajnalig nyúló buliban, a kissé részeg és pityergő Daru sirámait kellene hallgatnom bólogatva, együttérzést mímelve és azon morfondírozva, hogyan szabadulhatnék anélkül, hogy megbántsam .
Ajánlom a könyvet: – nálam érzelmesebb olvasóknak, – megátalkodott Grecsóistáknak (utánaolvastam a Moly-on, még nekik sem ez a kedvenc könyvük tőle, tehát én is tovább próbálkozom majd, talán a Verával).
Kiss Limpár Évától
Köszönjük!