A Rablóhalak a csornai születésű Kötter Tamás első prózakötete. Budapesten él és ügyvédként dolgozik, így hiteles képet tud nyújtani erről, az átlagember számára ismeretlen világról.
Mi rejlik a méregdrága Hugo Boss öltöny alatt? A BMW- ből kilépő, arrogáns képet vágó férfi lelkében? És az anyósülésen trónoló tökéletes alakú, megformált partnernőnek nevezett dekoráció fejében?
A rablóhalak maguk a felső tízezer tagjai. Maguk a nagymenők: cégvezetők, ügyvédek, jogászok, üzletemberek és az őket körülvevő, szereplők, akik valóban mellékszereplők. Jobbkezek, ballábak és balfékek, titkárnők, szeretők, kísérőlányok, feleségek.
A Rablóhalak mély iróniával átitatott és cinizmussal fűszerezett (alaposan fűszerezett) több összefüggő novellából álló mű. A sztori nem lényeg. Nincs is igazán sztori. Hogyan is lenne, végülis csak ezen emberek mindennapjaiba nyerünk betekintést, ott pedig igazából nem történik semmi. Körbe- körbe a szokásos. András és Tamás, vagy Anna, a név sem számít. Olyan egyformák ők, mint a napjaik is. Reggel elmennek az Andrássy útra reggelizni, aztán ebédelni is, este pedig valamelyik menő szórakozóhelyre inni. A köztük levő időben az irodaházban tartózkodnak, ahol milyen meglepő, nem csinálnak semmit se. Partnereket fogadnak, bámulnak maguk elé, esetleg a szomszéd irodaház ablakába és néha azért gondolkodnak kicsinyes életük csudáin. Mindezt teszik olyan szánalmasan, hogy az már – már megmosolyogtat. Olyan keserűen és gúnyosan megvan ugye? Ez a valóság, amit Kötter tár elénk. Mert kell egy kis Chanel, meg Il Bacio meg jó kocsi, luxusutazás, fényűzés, szerető, na meg a Rolex. Aztán, hogy mögötte csak az üresség van, az már nem számít.
Egyébként szabadidőmben sokszor sétálok át a Liszt Ferenc téren és környékén. Tényleg látom őket, Tamás vagy Bármilegyenisaneve, ott ülnek mind, elégedetten.